Szabadság

Elérkezett ez a nap is...
Igaz, ma még dolgozik István, de mint mondta, ma már csak lazsálni fog , kifizeti a számlákat még tesz-vesz ezt azt, amúgy tessék-lássék, és várja, hogy eljöjjön a délután 4 óra.
És aztán teljes három hétig szabad lesz. Sőt, az első két hétvégén zenélése sincsen, úgyhogy: "mienk a világ!"
Terveink szerint hétfőn útrakelünk Szelterszre, Zsuzska szüleinek a hétvégi házába Zsuzskáékkal és Dalmáékkal. És persze, a lányainkkal. Mert bizony az én kettőmen kívül Zsuzskáéknak is Zsófijuk van! Majd jövőre, ha az Isten megsegíti őket, már Dalmáék fiacskája is ott fog csintalankodni a lányok között.

Tegnap összeültünk megbeszélni mit kell vinni, mit kell venni, és úgy egyáltalán találkoztunk egy kicsit, beszélgettünk. Ha évközben nem gyakran sikerül ez, bár nyáron, így a szabadságok idején történjen meg!
A lányok, némi egymáskerülgetés után kvázi együttjátszottak egy ideig, bár Zsófi inkább Boró körül sürgölődött, Kriszta meg Zsófinak a játékait fedezgette-próbálgatta. Megsimogattuk az őzikét, ettünk lépesmézet, almát, ettünk "kakast" (popcorn), ittunk ribizliszörpöt, majd jó későn még kimentünk Anyuékhoz. Ott még palacsintaevés volt, mert mielőtt indultunk, Kriszta beszélt a mamájával és megkérte, hogy süssön neki palacsintát. Mamája meg - hiába volt ezernyi dolga, hiába uborkaeltevéssel foglalatoskodott - palacsintával várta drágalátos unokáját.