Még gyorsan törlesztek egy adósságot, mert nagyon ideje már!
Múlt héten szerdán, vendégeskedtünk. Igaz, lehet, hogy a hátuk közepére kívánták az olyan vendéget, aki hajnalban érkezik és majdnem éjfélkor jön el, de állítólag mégsem működtünk púpként, úgyhogy, mi ki is használtuk az alkalmat, a gyönyörű időt, a semmittevést és voltunk olyan pofátlanok, hogy nagyon, de nagyon jól éreztük magunkat.
Meliéknél voltunk, Farkaslakán. Istvánnak bejött az a szentegyházi munka az öntödében, és úgy döntöttük, hoyg kihasználjuk a fuvart és Meli-Tündézünk egyet, míg ő olvad az öntödében. Ezért indultunk olyan korán és jöttünk el olyan későn, mert ilyen hosszas volt neki a munkája.
Visszatérve magára a napra, a lányaim nagyon ügyesen ébredtek, miután pedig hajnali fél 6-kor elindultunk, mindketten visszaaludtak. Nem is ébredtek ismét, csak Meliék kapujában. A gyors lepakolás után a csajok már kezdték is birtokba venni Tünde játékbirodalmát, és Tünde is aktívan bekapcsolódott. Hintalovaztak, babáztak, majd reggeliztek, amikor pedig az udvar nagyjából felszáradt, kimentünk homokozni. A két "nagy" lány teljes egyetértésben játszott egymással, csak alig fordultak elő enyém-tiéd viták. rendszerint közbe sem kellett lépni, mert megoldották maguk között. Az idő szépen kiderült, meleg lett, bár néha fújt a szél, de azért lehetett pancsolni. Meli vizet engedett a medencébe, majd öntött bele egy kis meleg vizet is, és a lányok pancsoltak egy jót. Ebéd előtt még elmentünk a boltba, a csjok békáztak (azaz lesték volna őket az árokban, ha lettek volna) majd hazafelé kutyáztak. Ugyanis egy aranyos kutyuska utánunkszegődött és eljött a boltig, majd onnan vissza, egészen hazáig. Most már úgy is néz ki, hogy gyökeret vert Meliéknél.
Mindkét lányom ügyesen elaludt délben, Krisztát a szokásosan fektettem, mint itthon, és abszolút nem zavarta az idegen ágy, környezet. Boró csak később aludt el, kinn, mert ő délelőtt is nagyot aludt. Boró délelőttje is mozgalmasan telt, ügyesen gyakorolta új technikáját a mászást. Illetve bevetette a másik új technikáit is, a feltérdelést és féligmeddig-felállást. A baj csak az volt, hogy mindig valami instabil tárgyba kapaszkodott - rendszerint a babahordozóba -, de szerencsére nem hagytuk, hogy valami baj történjen.
Alvás után ismét pancsi volt, hintázással, homokozással megspékelve néha, majd a kutyussal való játszással. A játszás annyit jelentett, hoyg főleg Kriszta félt a kutyától aztán pedig megbátorodva, először egy fűszállal, majd a kislapáttal próbált bátorodni, meg-meglegyintve a kutyulit.
A nagy kisasszonyom úgy evett aznap, mint akit éheztetnek. De Tünde is! Másnap állítólag már ő is csak nyammogott, nem úgy ment az evés, mint amikor társsal történt. Estére Kriszta megevett egy tálka gyümölcslevest és még másfél túrós gombócot is. Csak néztem, hogy még hová fér valami belé.
Este elmentünk a szomszédba tejért, a csajok megbámulták a bocikákat az istállóban, majd lefekvésre került sor. A szokásos módon, mint itthon, úgy fektettem le őket, amikor megérkezett István, fél 11 előtt pedig csak bepakoltuk őket az autósülésekbe és az autóba. Nem is ébredtek meg, sem az úton hazafelé. Itthon Boró szopizott egyet, de Kriszta reggelig aludt egyhuzamban.
A csendes pillanatokban, amikor a lányok aludtak vagy összhangban eljátszadoztak, mi Melivel rengeteget beszélgettünk, csak jöttek a témák, jöttek, egyikből a másikba ugrottunk, belekezdtünk valamibe, majd elkanyarodtunk, aztán ismét vissza, szóval, kidumáltuk magunkat eléggé, bár leszögeztük, hogy nekünk 3 nap is kevés lenne, ha egyfolytában is beszélgetnénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése