2010. március 26., péntek

Kriszta jól megaszonta!

1. - Anyuka, gyere szellőztessük ki a friss levegőt!

2. Később: - Anyuka, szellőztessük ki a melegséget!:)

3. - Jaaaaj, úgy elfáradtam... Hullok össze... Jaaaaj, hullok magam mellé...:D

4. - Anyukám, én őkkel jöttem!:)

2010. március 25., csütörtök

Boró érdekes szavai

Ha már Boró beszédénél tartok, leírom az érdekes szavakat is, amiket mostanában szokott használni. Olyan édesen mondja őket! Előtte viszont rövid helyzetjelentés: Jól döntöttem, úgy néz ki, a kezelést illetően. Most már több, mint valószínű, hogy megfázással álltunk szemben, különben nem hiszem, hogy ennyire hatottak volna a természetes szerek. Az orra még megtelik, de inkább csak éjszaka, tehát reggel és este kiszívom, oszt kész. Köhögése is inkább reggel, felkelés után intenzívebb, miután "beindul", már nincs baj vele. Azért még itthon van, jobb neki itt, mint a közösségben. A Béres cseppet megvettem, most mindketten kapják. Sőt, mi is veszünk belőle. Ránkfér, ugyanis tegnaptól én és István is taknyolunk.
Köszönöm mindenkinek a leírt tapasztalatokat, javaslatokat. A Broncho Vaxomról hallottam, a barátnőm azt adta a kisfiának, de bevallom, a drágasága elriasztott. Nálunk még drágább, mint Mo-n. De lehet, hogy jövő ősszel azt is bevetjük. Még kifaggatom a barátnőmet is addig.

És akkor jöjjön a Borószótár:
tumtim - krumpli
temtom - templom
Minimankó - Micimackó
nem kejj bött - nem kell több
pukko - kúp, kúpot (lázas volt a drága múltkor, ezt is megtanulta)
gengja - nadrág és régebb ez volt a kenguru is, az most már genguju
potánat - bocsánat
Pandu mama, Pandi mama - Magdus mama, Magdi mama
hajháj - hajszál
pokijó - porszívó
hedegű - hegedű
dikáj, ditáj - gitár
onga, ogona, ongoja - orgona, zongora
(h)ügeujj - hüvelykujj
hibbáj - cipzár
... és még stb. Most ennyi jutott eszembe. Amúgy rengeteg szava érdekes, mivel továbbra is sokszor h-nak ejti a szavak kezdőhangját, legyen az a valóságban akár j, l, r, s, f, v, sz vagy zs.:)
így van: húj a héj - azaz fúj a szél
hön hoka - jön a róka
Hebi baba - Zsebi baba
habda - labda (pöttös habda - olyan édes, amikor mondja)
hátótéj - játszótér
Hudas Maki - Lúdas Matyi
hokeke - fogkefe
pikkos hogam - piszkos a fogam :D (mindig mondja, ha fogmosásra támad kedve)

2010. március 24., szerda

Már Boróka is...

...jól megaszondja!:D

Az előbb, amikor altattam (mert délben nincs kedve aludni, ezért hamarabb megy, ha vállraveszem...) hangzott el:

B: Én nem ámmos vadok!
Én: Hát akkor mi vagy?
B: Hát, Bojó baba vadok! :)

És még a múltkoriban is volt egy jópofa kijelentése.

Odabújt hozzám és azt mondta: öjjé meg! :O:D - Csak ölelgetésre vágyott. :)

2010. március 22., hétfő

Már nem tudom, mit írjak, mit mondjak rá... Boróka megint itthon: köhög és folyik az orra. És mellesleg korán ébred, mert megszokta, aztán semmi sem jó neki, nem igazán eszik, de még inni sem akar. Legalábbis így volt délelőtt. Most várom, hogy ébredjen, mert háromnegyed 11 körül már elaludt. Remélem, fog ebédelni.

Most, egyelőre, nem orvosozunk. Kicsit elegem van a sok gyógyszerből, amiket bekapott, és mégis beteg, újra. Az oviban nincsenek beteg gyerekek, legalábbis nem hiányoznak tömegesen, mint tél közepén, úgyhogy még arra sem foghatom, hogy ott szedte össze. Pedig valahol felszedte. Vagy, lehet, megfázott. Az a pár másodperc, ami eltelik, míg kibújik reggel a zsákjából, pizsamájából, és a bilire ültetve betakarom egy kispléddel, az lehet a rés. Vagy azok a percek, amikor nem veszem észre, hogy levetette a szandiját és ő zokniban lófrál a lakásban...

Mivel nincs láza, tényleg inkább a megfázásra gyanakszom. És éppen ezért azt mondtam, most magam kúrálom ki. (Legalábbis 1-2 napig nem adok mást. Ha netán rosszabbodna, akkor feltétlenül megyünk az orvoshoz.) Vettem Oscillococcinumot, újabb Stodalt, és van Homeogene meg Apis a torkára-garatra. És megy tovább az Echinacea+propolis, Imunogrip (ez is echinacea-tartalmú) és C-vitamin. Illetve gyógyteák: bodza-menta-sárgafű (ennek nem tudom, mi a rendes neve). Béres cseppeken gondolkodom, de még nem vettem. Van-e valakinek erről valamilyen tapasztalata?

Update:
A helyzet nagyjából változatlan. Reggeliben eléggé köhög, váladékosan, így aztán a Humex is bejött a "hiup"-ok közé (szirup - de majd leírom a szavait, amiket olyan érdekesen ejt, mond:D), ma pedig, ha nyit a gyógyszertát, azt hiszem, megveszem a Béres cseppet is. Napközben jobban van, kevesebbet köhög, kevesebbet folyik az orra. Tegnap elég jól evett, a kedve pedig, délután, a kiadós, 3 és fél órás alvás után nagyon jó volt. Most elvitték Anyuék, én is hamarosan megyek utána. Sütünk a konfirmálásra.

2010. március 18., csütörtök

Bábszínház?

Talán jobban izgultam, mint lányaim, amikor elkísértem őket az első bábelőadásra, amit életükben láttak. A nagyobbikat, aki négyéves, nem féltettem, biztos voltam benne, hogy nem lesz gond vele, de a kis két és fél évesemtől tartottam. Nem tudhattam hogyan reagál majd a bezártságra, az egyhelyben ülésre és főleg az elsötétedésre. Ezért mentem én is velük.

Felidéztem magamban gyermekkorom bábelőadásait és ismét elöntött az az izgalom, amit akkor éreztem, amikor a gyerekek sürgetően tapsolni kezdtek és felhangzott a jól ismert: kez-dőd-jön! kez-dőd-jön! Kuncogtam magamban; én is vártam, hogy kezdődjön, mert kíváncsi voltam, mit takar a Hókirálynő cím, és hogy milyen élmény lesz a lánykáimnak! Ilyenben még nem volt részük, még nem jártak bábszínházban.

Aztán előbújt a függönyök mögül egy fehér lepelszerűségbe öltözött, kedvesarcú fiatal hölgy és mondott valamiket. Álmokról, rémálmokról, tündérekről és boszorkányokról hablatyolt valamit, kérdéseire pedig a gyereksereg egyöntetű igeeeeeen-el válaszolt mindig, pedig nem is biztos, hogy értették a kérdéseket. Aztán elkezdődött az előadás. Gerdát és Kai-t láthattuk, akiket 4 múmiaszerű felnőtt mozgatott. Aztán rendre tűntek föl tündérek és hollók, valami keleti királynő meg angyalkák (vajon azok voltak?), boszorkányok, és további nem tudom kik, akikkel Gerda se eleje-se hátulja párbeszédeket folytatott. Igaz, volt ott egy halacska, amely időnként felbukkant, és kicsikéim mindig kitörő örömmel fogadták felbukkanását, de hogy mi volt a lényege, szerepe, még most sem jöttem rá.

Nem szégyenlem bevallani: felnőtt létemre szinte semmit sem értettem a darabból. A zene pedig bármelyik rémfilmbe beleillett volna. Nemegyszer hangzott fel a jujjj, a hiiiii meg más felkiáltások a gyerekek szájából, de nem amiatt, mert izgultak volna Gerda miatt, hanem egyszerűen: megrémültek a látottaktól. Volt olyan, akivel ki kellett menni a teremből. Én pedig a szövegektől rémültem meg, fagytam le. Egy adott pillanatban elhangzott: ha nem hallgatsz, beléd vágom a kést!!! Csak remélni tudom, hogy 99%-uk nem hallotta a mondatot, mert zaj volt (ami természetes, hisz nem kötötte le őket) és nem figyeltek rendesen.

Ezért óvhatom őket itthon, megválogathatom a nézett meséket, igyekezhetek, hogy egy felnőtteknek való filmbe (NEM a 18 éven felülieknek valókra gondolok) még véletlenül se kukkinthassanak bele, ha elmennek a bábszínházba és olyasmikat látnak-hallanak, amikkel ráérnének jó évtized múlva megismerkedni.

Remélem, egyszer az előadók gyerekei-unokái is megnézik!

Sütő Edith
(Talán kicsit furcsa a fogalmazása, de nemcsak a naplóba szántam, hanem elküldtem a Népújsághoz is. Remélem, megjelentetik!)

Update:
Megjelent! Ma, március 24-én. Igaz, Az olvasó írja rovatban, de legalább mások is elolvashatják és okulhatnak belőle. És hátha, az illetékesek fülébe is eljut! http://www.e-nepujsag.ro/hir.php?m=41226

2010. március 17., szerda

Vendéges hétvége

A két hétig tartó, majdnem állandóan itthon töltött idő után felüdülés volt a lányoknak a nagy jövés-menés a hétévégén. Nekem, az elején, nem annyira, de végül elég jól belejöttem! Az első "vendégcsapat" szombaton délelőtt az Istváné volt: Sanyi és Tibi jöttek próbára. Mondjuk, ők nem annyira vendégek voltak, de azért kávéval, valamilyen harapnivalóval, üdítővel mindig meg szoktuk őket kínálni. Pudingos pitét sütöttem, de nem gyümölccsel, hanem eperlekvárral. És a vaníliás puding helyett is epres pudinggal készült. Szeretem, amikor a srácok jönnek, mert lelkes fogyasztói bármilyen sütimnek. :)

Estére megérkeztek Melindáék. Igaz, csak rövid ideig voltak vendégeink, kb. annyira, amíg feljöttek, üdvözöltük egymást, majd bekapták a süti maradékát, váltottunk néhány szót és mi elkészültünk, mert együtt mentünk aztán Anyuékhoz. A látogatás apropója a konfirmálásra való meghívás volt, de legalább találkoztunk, vacsoráztunk Anyunál egy jót és beszélgettünk egy kicsit.





Vasárnap délután Janiék jöttek hozzánk. A két pasi végezte a dolgát az orgonánál-számítógépnél, mi, nők, beszélgettünk, illetveközben vacsora is készült, a gyerekek pedig hatalmasat játszottak. Julika koordonálta a manócsapatot, volt főzöcskézés, csajozás (mágneses babaöltöztető), babázás, bújocska, anyás-gyerekes játék, mesenézés, menyasszonyosdi meg amit még el lehet képzelni!
Szép délután-este volt, jó lenne minél hamarabb megismételni!:)

2010. március 15., hétfő

Huhh!

Huhh, végeztem! No, nem azt jelenti, hoyg most már abszolút hátradőlhetek, mert rögtön kezdődik újból, de legalább megszusszanhatok egy kicsit. Miközben majd nagytakarítok... No, de csak szép sorjában...

A Kifőztük megjelent múlt csütörtökön (regisztráció után ingyenesen letölthető), az imént pedig Alíznak is elküldtem az utolsó anyagot. Ami - egyrészt - az egészben a legcsodálatosabb, hogy a Kifőztük hatalmas port kavart, nagyon kedvező volt a fogadtatása, valóban meglepetés volt mindenkinek és minket hatalmas örömmel töltött el mindez. És, persze, tettvággyal a folytatásra. Ha kíváncsiak vagytok, majd április 8-án jön a következő szám.


Másrészt, ami szintén csodálatos, hogy Alíz elégedett az anyagaimmal, pedig, igazán megmondja, ha valami nem tetszik. Még nem könyveltem el a 100%-os elismerést, sikert, mert csak átfutotta őket, de remélem, nem fog kelleni átírnom semmit utolsó pillanatban!
Egy fotó az Erdélyi konyha áprilisi számából. (Végülis pont ez nem lesz benne, ez csak egyik a sok közül.)


Viszont mindezek csak részletkérdések ahhoz képest, hogy A LÁNYOK MEGGYÓGYULTAK ÉS OVIBAN VANNAK!!! Néha még köhintenek egyet-egyet, de pénteken a doktornő gyógyultnak nyilvánította őket és azt is elmondta, hogy a köhögés még elhúzódhat egy ideig. Fél egy felé szólt a telefonom és az óvónőjük volt. Olyan ideges lettem, egyből remegni kezdtek a lábaim, mert azt hittem, valami baj van valamelyikkel, ismét lebetegedtek és utánuk kell mennem, holott csak aziránt érdeklődött, hogy hol van Borónak a pizsamája. Mondtam, nagyon jó helyen, itthon a szekrényben, ugyanis elfelejtettem ma reggel vinni. Ez van, már teljesen elszoktam az oviba járástól!:P

Nagyon mozgalmas hétvégénk volt, tele vendégekkel és még vendégeskedéssel is, igaz, munkával is, de no, azért összességében, nagyon jó volt. Most már mindjárt érkezik haza a "banda", nem tudok írni többet, de hamarosan folytatom!

2010. március 10., szerda

Időhiány

Köszönöm mindenkinek a nőnapi köszöntést! Elnézést, hogy én nem voltam ilyen figyelmes, de nincs időm még sz..i se. Ezért a rusnyaságért is bocsánatot kérek, de ez az igazság. A másik ilyen kifejezést pedig nem szeretem használni, mert a halál gondolatával játszadozni így vagy úgy, felelőtlenség.

Szóval, benne vagyok egy "nagy titok", meglepetés kellős közepén, és holnapig még tart a hajrá. Ugyanakkor az Erdélyi konyhához is pénteken van a leadási határidő, tegnap fél napot nem voltam itthon, mert sütni voltam egy néninél, közben a lányok még mindig nincsenek oviban, úgyhogy nagyon "gyorsan" tudok haladni mindennel. Megint az éjszakáim látják kárát a rohanásnak.

De azt hiszem, holnap már mennek oviba, mert gyakorlatilag már csak köhögnek egy kicsit (az viszont még jó sokáig eltarthat, úgyhogy még vagy 3 hétig mégsem maradhatnak itthon!), a kezelést is ma-holnap befejezzük. Nekem pedig holnap még csomó hivatalos elintéznivalóm is van, sőt, ha lehet (mármint lesz rendelés), kontrollba is vissza kellene jutnom orvoshoz.

Összegyüttek rendesen a dolgok!:)

2010. március 8., hétfő

A kis sietős-ráérős

Azon elmélkedtem egyszer, hogy Boróka milyen más, mint Kriszta. Utána meg elkönyveltem, hogy olyan, mint az apja: kivárja a vásárt a napjáig, azaz, amíg valaminek nem jön el az ideje, nem "foglalkozik" vele. Végül azon is elcsodálkoztam, hogy egyes dolgokban mégis gyorsan jeleskedett/jeleskedik. Rögtön elmagyarázom...

Nagyon sietett hozzánk: még az első próbálkozásunk ....... előtt (kb. akkor, amikor azt mondtuk, ok, jövő hónaptól jöhet:D) befészkelte magát a pocakomba, de úgy látszik, nem járhatott a másodszülöttek iskolájába, mert nem éreztem hamarabb mocorogni, csupán a 17-18. hét tájékán. Bezzeg, a lába közét hamar közszemlére tette, de legalább volt ideje az apjának megbarátkozni az újabb lány gondolatával!
Aztán megszületni ráért: 5 napot tartott érdemesnek a pluszban várakoztatásra (még jó, mert akkor olyan beteg voltam!), kibújni viszont egyből sietős lett, ahogy elhatározta, hogy jön!
No, meg a szopizást sem siette el: komótosan, két és fél hónap alatt - az őrületbe kergetve engem - jött rá, hogy mégiscsak jobb, ha direkt a forrástól szerzi meg táplálékát, mégha valamivel többet is kell dolgoznia érte. Aztán meg nem akarta elengedni. Persze, amíg el nem jött az ideje: 1 év és 9 hónap után.
Fogni, gőgicsélni, forogni, ülni, mászni, felállni, járni mind rendes, normális időben kezdett el, úgyhogy az első év második fele nem szerzett sok meglepetést ilyen téren.

Jaj, de! Volt még valami, ami nagyon "meglepett". Az alvása. Amikor minden "rendes" gyerek már átaludta az éjszakákat, olyankor ő még 1x-10x ébredt éjjelente. Majdnem egyéves volt, mire legeslegelőször, egyhuzamban átaludta az éjjelt, tehát ezt sem siette el! Azután sem ismételte meg mindaddig, amíg meg nem tanítottam. Amennyire nehéznek sejtettem, éppoly könnyen ment: a 3. éjszakán már csak hajnali 5 körül kelt először. Aztán megint "elromlott" valahogy, de utána már sokkal lezserebben kezeltem az ügyet: nem háborogtam, elfogadtam a "feltételeit".

Aztán, mint aki fél, hogy lemarad valamiről, idejekorán kezdett érdeklődni a bili iránt. Látta Krisztát és ő is ki akarta próbálni. Korainak tartottam, de persze, hogy társ voltam a próbálkozásokban. Ennek eredményeképpen nappalra már régóta szobatiszta, de éjszaka még pelust hord. Azért megjegyzem: látszik, hogy túl korán kezdtük el a dolgot, mert Krisztával később csináltuk, amikor már testileg-értelmileg érettebb volt és gyakorlatilag két hét alatt már szobatiszta volt nappalra, míg Borónál több hónapig is eltartott ez a folyamat.

A beszédét is hiába vártuk. Csak pár szó szerepelt a szókincsében, amivel viszont tökéletesen kifejezte, megértette magát. Mire kétéves lett lódult meg annyira a nyelve, hogy már mondatokat képezett, illetve azóta rohamosan fejlődik. Sokszor olyan szavakat mond, hogy elcsodálkozom: ezt is már honnan tudja?

És akkor ismét visszaérkeztünk az alvásához, a leg-el-nem-sietettebb dolgához. Nem siette el, ráért, néha még vissza-visszaesik, de most már alszik. Délben, itthon (mert az oviban egyedül alszik el az ágyában) még a vállamra veszem, hogy megnyugodjon és hamarabb elaludjon (ha leteszem csak játszadozik), de este általában egyedül alszik el az ágyában. Ha nem akar egyből jókedvvel menni, még dédelgetem egy kicsit, hagyom nyugodni a vállamon, aztán pár pillanat múlva már viszem is. Ha ellenkezik (de legtöbbször erélytelenül, meggyőződés nélkül), akkor elvonoma figyelmét az alvóstársakkal, ezzel-azzal. Van, hogy még folyik a duma, miután kijövök, van, hogy vizet kér, pisilhetnékje támad valamelyiknek, de nincs baj, ha újra bemegyek és kijövök.

Megértem ezt is. Ráérős volt, de megérte!

A bőrápolásra nagy gondot kell fordítani. Ha valaki nem tudta, Boró most megmutatja, hogyan kell csinálni!

2010. március 6., szombat

Jól megaszonta!

Néhány (de nagyon néhány) szemelvény Kriszta beköpéseiből:

1. K: - Miért jöttél ide mellém?
Én: - Hát, hogy bújjunk egy kicsit össze, beszélgessünk.
K: - De én most nem akarok! - azzal befele fordult.
Én: - Fordulj meg, hogy lássam a szép szemeidet!
Nem fordul meg, csak hátratekint:
- De most nézzed egy kicsit a hátamat is!

2. - Gyere, adok neked lázcsillapítót!
- ??? Mit? Láz csilla lapítót? (a lapító nálunk a vágódeszka:))

3. Játszik az apjának egy derékszögű vonalzóféléjével.
- Gyere, mérd meg az orromat! - mondom neki. Megteszi.
- Na, mekkora?
- Ötszázhat.
Nevetés.
- És most apukának!..... - Na, mekkora?
- Fél öt!
Székből kidőlés. :)

Fokhagymatisztító kiskukta:

Pózoló kisasszony:




2010. március 3., szerda

Vasárnapra virradólag kezdődött. Még hajnalban hallottam, amint Boróka iszonyatos hangon köhög. Egész nap repedtfazék-hangon beszélt, délutánra-estére belázasodott. Egyelőre csak köhögés elleni szirupot, mézet, torokgyógyszert, ilyesmit kapott. Este lázcsillapítót.
Hétfőn hasonlóan volt, kissé elesett, de azért nem esett ki a szokásos ritmusából, eléggé eleven volt, lza csak estére lett magasabb, bár hőemelkedése egész nap volt.
Kriszta volt oviban, semmi baja nem volt. Jókedvűen hazajött, még mindig semmi baja. Valahoyg felcsúsztak a blúzai és amikor átöleltem éreztem, hogy elég meleg a teste. Halántéka, homloka normális. Gondoltam, ábrándozom. Marikáék voltak estefelé, nagy vihánc, jókedv volt, a lányok kacagtak, ugrándoztak, táncoltak, be nem állt a szájuk, semmiféle jele a betegségnek. Miután elmentek, vacsora közben ismét forrónak tűnt a teste, a fején továbbra sem semmi jele, hanem a szemei "fényesek" voltak. Gondoltam, egye fene, azért van lázmérő, hogy használjuk, legfeljebb biztosat tudok. 37,6. Lefekvéskor 38,5. Pici szirup. Fél 3-kor látogató a fejemnél: Kriszta "összeégve". Valami tóról meg békékról is hadovált, de hamar rájöttem, hogy nem félrebeszél, csak az álmát meséli. Vízivás, pisi, lázmérés (39,6), kúp, forgolódás, orrfújás, orrcsepp, alvásra biztatás, ismét víz, kitakarózás, betakarás, köhögés, vacogás, izzadás, minden volt a rákövetkező több, mint másfél órában. Akkorra aztán lement a láza annyira, hogy visszadugtam a zsákjába és visszavittem az ágyába. Muszáj volt nekem is menni. Ott kínlódtam egy félórácskát mellette. Aztán még pihentem egy kicsit, de 7-kor már kukorékoltak mindketten.

Fél 8-ra már itt volt Anyu, aki vigyázott rájuk amíg hazajöttem. Boróka már tegnap jól volt, csak estére lett hőemelkedése, de Kriszta egész nap ki volt nyúlva az ágyban, a lázát egyszerűen nem lehetett lenyomni 37,5 alá. Jobb perceiben olvasgatott, mesét nézett, de csak nagyon keveset, mindig mondta, hoyg szúrnaka szemei. Tegnap a kedve szerint történt minden, azt tehetett, amit akart. Nagy kívánságai nem voltak, szívesebben aludt vagy csak feküdt az ágyban. Szerencsére jól kiizzadta magát állandóan. A teát és vizet szófogadóan megitta, ebédre, kívánságára, alma-cseresznyelevest készítettem. Estére aztán felelevenedett egy kicsit, szegénykém azt mondja úgy fél 7-kor: de én miért vagyok még mindig pizsamában??? Na, ekkor puzzle-ozott egy kicsit a konyhaasztalnál, aztán már meg is járta magát a lakásban, Boróval játszottak (tanította a Kicsit puzzlet kirakni:)), vacsorára szinte semmit sem evett/ettek és későn, valamikor 10 után tudtuk lenyomni őket az ágyukba. 5 óra 5 perckor ébresztett, szomjas volt, de szerencsére abszolút láztalan. Mire felkelt, már volt hőemelkedése, sőt, most délben is, de ma már jól evett és aludni is alig akart.

Boróka is tegnap estére szintén belázasodott, úgyhogy, még korántsem mondhatom, hogy vége a dolognak. Mindketten AB-t kapnak, nincs mit tenni, nagyon elfajulhatnak a dolgok. Az orruk eléggé folyik, be-bedugul, úgyhogy a porszívó is működik rendesen. Kriszta azért már szívesebben kifújja az orrát!

Mérges vagyok. Hogy kire, mire, pontosan nem tudom. Talán leginkább magamra? Vagy inkább úgy általban a körülményekre? Netán inkább erre a februári áprilisra kellene lennem? Nem tudom. Csak azt, hogy most már elegem volt a betegségekből!!! Január közepétől Borónak szinte egyhuzamban folyik az orra, már egyáltalán nem tetszett a dolog, megnézte a doktornő, kapott rá antibiotikumot. Nincs két hete, hogy befejeztük azt a kúrát. Erre meg vasárnapra megbetegszik rendesen. Kriszta - nagy szó - a februárt végig oviban töltötte (leszámítva az első hetet, amikor vakáció volt), de január végén ő is itthonült Boróval. Szóval, tényleg: pár nap ovi, pár nap itthon, az utóbbi két hónapban ez volt a felállás. És bőven elég volt!!!

(Így kezdődött volna a bejegyzés, ha tegnapelőtt be is fejeztem volna. Így most jó lett befejezésnek!)

Már megint...

... betegek a lányok. A TÖKÖM TELE VAN! - ez lenne a lényege annak a bejegyzésnek, amit már tegnapelőtt elkezdtem, de még most sem jutottam oda, hogy folytassam és befejezzem. Brrrrrr.......