2013. augusztus 21., szerda

Álom (s esős idő)

Úgy látszik, nagyon várom az óvodakezdést... :(

Az éjjel, álmomban a kolléganőmmel veszekedtem. Az elmúlt három év alatt sosem fordult elő ilyen, de még szóváltásunk sem volt. Nem, nem értünk mindig mindenben egyet, de ha egyik javasol valamit, és a másik esetleg másként látja, vagy van jobb ötlete, elmondja, tehát mindig civilizáltan jutunk közös nevezőre. Segítjük egymást és egymás munkáját maximálisan, és mindig az kap többet, akinek abban a pillanatban, abban a helyzetben nagyobb szüksége van rá.

Érdekes, nem mondhatnám, hogy barátnők vagyunk, mégha tudunk is egymásról olyasmikat, amiket általában a legjobb barátnőnek szokás elmondani, de az óvodán kívül nem igazán van kapcsolatunk. Telefonon beszélünk sokat, vakációban is, de találkozni ritkán találkozunk munkán kívül. Sokszor hétközben is alig tudunk beszélni néhány percet, mert mindketten rohanunk befele vagy kifelé az óvodából. Mégis... ami közöttünk van, úgy érzem, hogy mélyebb valami, mint ami akármelyik "lelki barátnőpárosban" van. Nem tudom ezt jobban megmagyarázni...

És az éjjel veszekedtem vele álmomban... Nem tudom, mit jelenthet ez, talán nem is kell fontosságot tulajdonítani egy álomnak... Bár azért én inkább afelé hajlok, hogy az álmok tükröznek valamit. Valamit a való életből... És ha ezen a vonalon indulok el, akkor biztos vagyok benne, hogy igazából nem a kolléganőmmel van bajom, csak álombeli énem valamiért őt helyezte abba a bizonyos helyzetbe, hogy számonkérje tőlem, hogyan merészelek este hatkor hazaindulni a munkahelyemről az egész napos ottlét után, amikor a program még egyszerűen nem járt le, és hátravan még valami értékelés.

Hja, persze, ez csak egy álom volt. De sajnos ez sokszor a valóságban is így van... Éljen a közfelfogás szerinti: Milyen jó az óvónőknek! Csak négy órát dolgoznak, s azalatt sem csinálnak semmit!

Vidításul:


4 megjegyzés:

emese írta...

Jajj Edith az ovónénik nagyon sokat dolgoznak.... A Ti ovitokban.. A többiben azért betartják a 4-5 órás programot.... Szerintem azért jött ez az álom mert közeleg a munka. És márt osztod szorzod a feladatokat:)

sedith írta...

Én nem mondom, Emese, hogy minden nap ott vagyok reggeltől délutánig, szó se róla. Viszont 4 órás programja nem lehet egyetlen óvónőnek sem. Az más tál tészta, hoyg falun vagy normál programú óvodákban vannak óvónők, akik ilyen vagy olyan okokra hivatkozva 12-kor befejezik a programot, de nálunk (és biztos vagyok benne, hogy a többi városi, illetve nagyobb községi óvodában is) átlagosan 5,5-6 órát töltünk benn. És ez csak maga a csoporttevékenység. Papírmunkával való időtöltés, délutáni szülőértekezlet, "gyűlés", "szerep", óvodai közös rendezvények, otthoni munkaterv-lecketervírás, előkészülés a következő napra, neten keresgélés ötletek után, tanfolyamok és még igazából sorolhatnám, természetesen, nincsenek benne ebben az időben. És ez alól az óvónők nagytöbbsége nem kivétel. Szóval, nem csak a mi ovinkban van így.

És igen, biztos ezért van. Igazából az egyhetes nyaraláson kívül nem is volt rendes szabadságom... S már mindjárt le is járt. :( De azért annyira kíváncsi vagyok már a kicsi mókusokra, mekkorát nőttek, mennyit ügyesedtek! :)

VRJúlia írta...

:) Neked nagyon jó kolléganőd van- hiszen évfolyamtársam volt, ismerem :),- biztosan tökéletes párost alkottok.
Ami meg az óvónőket illeti- én valahogy már túl vagyok azon, hogy ki, mennyit...mindenki maga lelkiismerete szerint. Rám itthon mindig haragszanak, mert későn, valóban túl későn jövök, délben, este. Ha sokat, talán fölöslegesen sokat dolgozom, családomtól, saját gyermekeimtől veszem el az időt. De másként nem tudja az, aki így született:)
Használjuk ki a maradék időt, a tanév aztán könyörtelen.
A falu- város kérdés meg megér még egy misét...
:)Pihenj, és szépeket álmodj.

VRJúlia írta...

itt kérdezem, mert ide biztosan hamarabb jössz- ugye jól és jót olvastál a sorok között? :)
És ami a szabadidőt, vakációt illeti- ide, a messzi távolba még mindig nem jutottatok el, úgyhogy tenni kellene érte:), míg még tényleg több idő van.
(S még az óvodához- légy büszke, hogy valóban elit helyre jutottál, ti magatok teszitek azzá. Sosem felejtem, amikor Magdi nénitől érdeklődtem, hogy veled mi van, ő meg újságolta, hogy nagy jeggyel visszamentél óvónőnek:), vele együtt örültem neked. Az ovisaitok, két kolléganőd meg egy dadus voltak is már nálunk, tehát testközelből is ismerünk részleteket házatok tájáról- s minden önmagáért beszél.Ügyesek vagytok.)
Végül pedig- az lenne a szép, ha mind, vagy legalábbis egyre többen rádöbbennénk, hogy rajtunk is múlik, s hogy munkánk minősége tk minket minősít.
Esik az eső- ma a díszletet álmodom meg :)