Kukoricaszedés

Immár második alkalommal esik meg, hogy részt veszünk édesanyáméknál a kukorica betakarításánál. Tavaly is voltunk, de akkor csak én, a lányokkal, mert úgy sikerült az időzítés, hoyg sógornőm is éppen aznapra tette a szedést, és hogy kecske is jól lakjon, káposzta is megmaradjon, ki-ki ment az "övéihez": István melindának segíett, én meg édesanyáméknak. A lányok meg oda akartak menni, ahol jobban szeretik ;) , azaz velem jöttek.

Idén a teljes család Idecsre ment, mert most úgy jött ki a lépés. Most is, mint tavaly, sikerült egy csodálatos őszi  napot kifogni, egy olyan napot, amelyen reggel még jó hűvös volt, és harmatos volt a fű, napközben viszont nyári meleg lett, és pólóban is maradhattunk. Voltak segítő asszonyok is, de a több férfikéznek is hála (István és Csaba, + Sanyi, aki hordta a vödröket, kosarakat, zsákokat) ment a munka, mint a karikacsapás.
Volt egy félig vicces-félig kínos, és egyben bosszantó helyzet is, ami pillanatnyilag elrontotta a hangulatot, ám nemsokára már csak nevettünk és viccelődtünk rajta... Ebéd után, Aniékkal és Sanyival még visszamentünk egy másik helyen lévő földre is, amiről én is, Ani is tudtuk, hol van. Igen ám, de a sok egymás mellett lévő kukoricaföld kissé megzavart mindkettőnket, így esett meg, hogy - mindannyian két-két sorral haladván - egy jó darabon leszedtük a földszomszédaink kukoricáját. :D Ani megijedt, én mérges voltam a fölöslegesen eltöltött idő miatt, István és Csaba pedig vccelődött és gyártotta az élceket. Nos, megvártuk, amíg előkerítették a szomszédasszonyt, az eljött  megnézni, mennyit szedtünk le (a fia nem volt otthon, hogy elvihesse szekérrel), mi pedig foghattunk hozzá a nulláról szedni a mi földünket. A mérgünk persze, hamar elpárolgott, csak sajnáltam, hogy eltelt az idő, és nem a miénkkel haladtunk rendesen, több szedni való maradt későbbre, egy másik alkalomra, amin sajnos már nem is tudtunk részt venni. Az élmény viszont megmarad, hiszen így most van, mit mesélni is. :)

Jókedvűen, csicsókavirág-csokorral (későn vettemm észre, hoyga  fehéregyensúly nincs rendben, úgyhogy ez a kép már ilyen kék marad. :P )

Hazafelé a megrakott szekérrel, Kriszta nagyon élvezte a lovasszekerezést

Hazaérkezve, az otthon maradt Boró is gyorsan felült a rakomány tetejére.

Hathatós munka: a két lány szinte egyedül nyomta le a kukoricát a szekérderékből. 

Boró és Tata kettesben szedték föl a földről a kukoricát, Boró hatalmas és lelkes segítségnek bizonyulván. 

Jutalmul kidughatta "az orrát" a kas tetején. :) 

Tavalyelőtti kukoricaszedős napunk:

Napraforgó-fogócska 1.

Napraforgó-fogócska 2.

Napraforgó-fogócska 3.

A szedő csapat szedett-vedetten

A szedő csapat kissé összeszedettebben ;)

A szülőfalum fölé magasodó hegyecske, a "Cetăţuia", azaz a Várhegy - a legenda szerint a tetején valamikor vár volt, de nem tudom, hogy igaz-e vagy sem. Gyermekkoromban - de főleg most - az egyik legkedvesebb látvány a számomra.