Bizony, néhány napja vált kétjegyű életkorúvá elsőszülöttem, a drága kincsem, aki által anyává váltam, aki által szülőkké váltunk, és aki által egy csodálatos gyermek érkezett hozzánk. Egy kicsi "cső törökbúza", akivel jól megkínlódtuk-szenvedtük az evést az első hetekben, de aki aztán beállt a nagykönyv szerinti vonalra, és szép sorban, rendre kápráztatott el önmagával, és mutatta meg nekünk a szülővé válás néhol rögös, néhol simább, néhol csendes, máskor zajos, hangos, fárasztó, de örömteli, boldogságos útját. Gyorsan tanult, ügyesen fejlődött, korán beszélt, szép választékosan tette már első perctől (4 évesen őt küldték mesemondóversenyre, mert senki sem beszélt olyan szépen), imádta két éves korától a puzzle-okat, majd az iskolában is számunkra tökéletes teljesítményt nyújtott-nyújt. Hogy mai napig nyúzni kell, tanulj, Kriszta, fejezd már be, igyekezz, hogy legyen időd játszani is; hogy mindig kicsúszik az idő a keze közül (vajon, kire üt? :P ); hogy testvérével folymatosan kutya-macska barátságban vannak: néha tökéletes az egyetértés, összhang, máskor meg azt kívánja, bárcsak ne is lenne testvére :P; hogy szanaszét hagyja a dolgait, és mindig bazár van körülötte; hogy nem zavartatja magát emiatt és képes a legnagyobb rendetlenség közepette is nyugisan olvasgatni? Hát ez van. Ő ilyen. Majd tudom, hogy kialakul, és megváltozik. Vagy sem. De majd megtanulja menedzselni a hiányosságait is. Az a lényeg, hogy kíváncsi, tudásra, információra éhes, és amit egyszer elolvas azt még sok-sok idő után is képes felidézni; hogy imád olvasni, és tudja, hogy a könyvek által kitárul előtte a világ; hogy érzékeny, és mások sorsát is szívén viseli (vannak elnyomott osztálytársai, akikkel azonban ő mindig játszik, barátkozik); hogy egyszerre tud éretten, nagyosan gondolkodni-beszélni és gyerekes módon locsi-fecsizni; hogy néha csendes, visszahúzódó, máskor meg élénk, harcos, cserfes kislány; hogy néha szófogadó, máskor meg belebújik a kisördög, és mégcsakazértis keresztbe tesz mindenkinek; hogy kreatív, fantáziadús mert olyan dolgokat talál ki, olyasmikkal játszik, olyasmikat hoz össze magának, hogy életemben eszembe nem jutna egy-egy valami; s hogy szép, s hogy gyönyörű, és érdeklődő, és még annyi mindent sorolhatnék, hogy .... csak úgy csaponganak a gondolataim.
Ő ilyen. Ő a miénk. Őt így szeretjük. Nagyon-nagyon. :)
