2016. augusztus 29., hétfő

Napsugár gyermektábor

Amikor Kriszta és másik 2 osztálytársa megnyerték Nagyváradon az első díjat a Barangolás az EU-ban elnevezésű versenyen, egy ajándék táborozást is nyertek. Eleinte kicsit bosszankodtak, hogy bezzeg, a második-harmadik és még sokadik helyezettek valamilyen magyarországi kirándulást, látogatást, gyermeknapozást kaptak ajándékba (és nem is lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy mi, felnőttek ezen nem csodálkoztunk), és az első díj "csak" egy itthoni táborozás volt, de utólag azt mondom, a lehető legjobb és legyszebb díjat kapták, mert egy szuper, sőt inkább SZUPER, élményekkel teli táborozásban volt részük, méghozzá olyan csodás környezetben, mint az illyefalvi vár. A helyszín vadregényes, igazi középkori várban képzelhették a gyerekek magukat, a bástyákban aludtak, tábori zászlójuk volt meg indulójuk, és a tábor tevékenységei is mind-mind ennek a tematikának voltak alárendelve. Minden este királyt választottak, volt sok-sok kézműves tevékenység, kirándultak, varánap pedig naaaagy, nagy kirakodóvásárvolt a várudvaron, amelyre tallérokat kaptak, és azokat beválthatták erre-arra. 
Nagy élmény volt Krisztámnak, vonattal utazott az osztálytársakkal és a tanító nénivel, rengeteg élményben volt része, nagyon sokat mesélt közben és utána is, szóval, megérte megnyerni azt a bizonyos első díjat. Köszönet a Napsugár gyermeklapnak a nyereményért, az odaadásért, amit a szervezők tanúsítottak a tábor lebonyolítása közben, és a sok-sok érékes percért, élményért, amiben a gyerekeknek részük volt! :) 
Fotó nincs sok, csak néhányat töltöttem le a honlapról, azokból mutatok egyet-kettőt. Amik akkor készültek, amikor Krisztáért mentem, még a telefonomon vannak, onnan most nem tudom letölteni. 





2016. augusztus 25., csütörtök

Házikó a kertben

Még nincs teljesen kész, zajlanak a munkálatok, dolog is van bőven, de a változás és a haladás hatalmas. Már nincs dzsungel, nincs bozót, nincs vadregényes báj, de van helyette emberi kéz alkotta szépség. Ígérem, megörökítem majd azt a pillanatot is, amikor minden a helyére kerül, nem lesz semmi bazár, ami az összhangot megtörje, elcsúfítsa, csak előbb be kell ahhoz fejezni mindent. :)
És ami a legfontosabb: a munkálatok 70-80%-a István keze munkáját dicséri. Volt néha segítsége, hiszen az alap megtervezéséhez-kivitelezéséhez a szakember barátot hívta el, a házikót Benivel (keresztfiunk, sógornőm fia), most, a teraszt pedig Zolival (sógorom) építették fel, az ásásnál is igénybe vette Beni segítségét, hiszen ezek olyan munkálatok, amiket egyedül semmiképpen sem lehet csinálni. Anyu is rengeteget segített neki, mert tavalyelőtt ketten marták ki a kapuhoz szükséges deszkákat, a házat nagyrészt Anyu kente le festékkel, illetve a többi deszkázatot is (mind a kapuhoz, mind a teraszhoz) szinte mind Anyu festette meg. De ezek ritkább alkalmak voltak, hónapok elteltével egymás között, ezenkívül azonban bármilyen egyéb munkálat adódott, egyedül végezte kezdve azzal, hogy számítógépen mindent a legutolsó milliméterig pontosan megtervezett, az asztalosoknak a rajzok és méretek szerint csak simán ki kellett vágniuk a faanyagot, majd ásott, követ hordott, járdalapot fektetett, kaput összerakott, villanyt vezetett (már benn a házikónál értem), vízszerelést csinált, és minden egyebet, ami még elképzelhető. Vagy sem. :) Annyira büszke vagyok rá!!! Hogy én mit csináltam eközben? Hát mindenki nyugodt lehet, hogy én sem ölbetett kézzel üldögéltem, és bámultam, más hogyan dolgozik, hiszen én is aktívan kivettem a részem a munkálatokból, mégha csak sokkal kisebb dolgokban is, ám volt egy másik fontos feladat, amit "rám bíztak" mindeközben: a főzés. :D Mily meglepő, ugyebár! :D És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a lányok segítsége sem elhanyagolandó, mert ők is nagyon ügyesen dolgoztak, végezték azt, amit rájuk bíztak, vagy csak egyszerűen annyira érdekes volt, hogy nekik is muszáj volt ott lábatlankodni iskipróbálni egyet-mást. Ám mondhatom, sokszor hatalmas segítséget jelentettek Istvánnak, és megkönnyítettek, gördülékenyebbé tettek egy-egy munkálatot. Pl. most a terasz fedésénél Boró folyamatosan segített neki: a tegolalemezeket adta István keze alá úgy, hogy közben le is húzta a szurkos részt védő fóliát.
Annyira büszke vagyok mindenkire! :)

2013




2014










2016
















2015-ben nem készültek képek erről a "területről". 2015-ben más helyeken történtek munkálatok, máshol volt dúlás, majd szépítés. Rendre mindent összeszedek, hogy mi is bármikor megnézhessük és csodálkozzunk, gyönyörködjünk a változásokban. :)

2016. augusztus 21., vasárnap

Vakáció

Azt hinné az ember, hogy a vakációban több ideje lesz mindenre, és hogy a blogírás is gyakrabban fér majd bele a napi programba. S annak ellenére, hogy sokszor rámtört az írhatnék, az mindig olyan pillanatban tört rám, hogy muszáj volt lehűtenem magamat, mert mindig sürgősebb-fontosabb-muszájabb feladatok vártak megoldásra, elvégzésre. Blogírás helyett megelégedtem azzal, hogy gyorsan feljegyeztem azokat a témákat, egyszerű gondolatokat, amiket aztán... egyszer... majd... alkalomadtán esetleg ki is fejthetek, le is írhatok. Mert annyi mindent és mindenről írhatnék! A lányok táborozásairól, az egyszerű itthoni és kertben töltött nyári napjainkról, a különféle dolgokról, eseményekről, amelyeknek a nyár folyamán részesei voltunk, vagy csak egyszerűen azokról a gondolatokról, érzésekről, témákról, amelyek mostanában foglalkoztatnak.

És mindjárt lejárt a vakáció. A lányoknak még van jó 3 hét, de nekem most már végérvényesen lejárt, 1-én visszaállok a ringbe. Például ez is megér egy misét, az én egy éves szabadságom utáni visszatérés. Merthogy várom, az igaz, de hogy rosszul esik, hogy lejárt, az is igaz...

A lányoknak még hátravan egy mini-tábor, egy péntektől vasárnapig tartó néptánctábor, a helyi önkormányzat jóvoltából. Szintén a polgármesteri hivatalnak köszönhetően tanulhatnak népi táncokat ingyenesen, és ugyanilyen ajándékként kapják a kis, szeptember első hétvégéjén esedékes táborozást is. A két lány kétféle módon fogadta a lehetőséget, Boró nagyon várta, és első perctől akart menni, Kriszta inkább csak egy kis győzködés után adta be a derekát.

Ha minden igaz, még hátravan a kis családi kiruccanásunk is, merthogy anem igazi nyár a nyár egy kis kirándulás nélkül. Tenger nem lesz, de szerencsére csodálatos Erdélyünk annyi sok gyönyörű helyet tud felmutatni, hogy nem fogjuk érezni a hullámok hiányát.

Hátravan még a terasz megépítése is a kertben. Ennek hétfőn fogunk hozzá, reméljük az idő is kegyes lesz, és sikerül az elképzelések szerinti időben elvégezni.

Szóval, eddig is tartalmas volt a nyár mindegyikünk számára, de ezután sem panaszkodhatunk, mert nem unatkozunk.