Időhiány

A nyaralás után vissza sem zökkentünk még rendesen a hétköznapokba. Szombaton a szennyessel próbáltam felvenni a versenyt (ő győzött:P), vasárnap állatkerteztünk, ha már jóidő volt és a fiúk még nálunk voltak, hétfőn Melindáékhoz utaztunk, hogy a baromfiudvarban végezzünk némi népirtást, kedden délben érkeztünk haza. Szerdán déli 1-től Anival összejártuk a várost, hogy cipőket vegyünk magunknak, én az estélyimhez, aranyozottat, ő pedig a megfelelő modellű és főleg sarokmagasságú menyasszonyi szandált. Közben a ruhavásárlást is megejtettem a Lányoknak, és délután, amíg István valamit javított egy munkatársánál, megtörtént a bevásárlás egy része is a vasárnapi szülinaphoz. Tegnap még meg kellett vennünk a húst és a sört, de egyéb vennivalók is akadtak, úgyhogy a nap egy jórésze szintén sétafikával telt el. Ma hajnalban már megcsináltam a tortát, este, miután a lányok lefekszenek, jöhet a díszítése. Előkészítettem a húst (felső csirkecombok), most már csak be kell pácolni és holnap délelőtt megcsinálom mellé a köreteket, salátákat. A nap további része takarítással fog telni, no meg, kicsit a Lányokat is ki kellene szellőztetni, ha már nem esik az eső!
Hétfőn csak épp, hogy szusszanok majd egyet, de máris fogok hozzá újból pakolni, mert aznap este vagy kedden reggel Édesanyámékhoz utazunk. Jövő vasárnap lesz az esküvő, elkél a segítség a készülődésben!

Szóval, nem unatkozunk, és lassan már kezdek vágyakozni a jó öreg, dolgos hétköznapok után, amikor szinte minden a megszokott menetben zajlik, van kvázi napirendünk és ... még a napló(k)ra is könnyeben tudok időt szakítani. :P
Nem tudom, mikor jelentkezem újra... A szülinapról azért mindenképpen szeretnék írni, mielőtt elmennék itthonról. Nem beszélve a nyaralás utolsó napjainak a megírásáról, de hogy mikor ... azt nem tudom.

Puszilok mindenkit, aki olvas, aki ír, akár rendszeresen, akár véletlenül teszi, és kérlek benneteket, nézzétek el nekem, hogy mostanában olyan ritkán jártam nálatok. Egyszer mégiscsak visszatérnek a megszokott napjaink!