2015. július 20., hétfő

Lebegni ég és föld között

Merthogy a Meteora tulajdonképpen azt jelenti: levegőben függő, ég és föld között lebegő.

Bár mintegy 150 km-re voltunk a görögországi Meteoráktól, fel sem merült, hogy ne látogassuk meg. Elképzelés szerint sem az első, sem az utolsó napokban nem akartunk utazni, így a nyaralásunk középső napjaira iktattuk a különféle kiruccanásokat. Valahogy természetesen, abszolút magától értetődően jött, hogy a vasárnap lesz a Meteoráké.

Nem túl korán, de idejében fölkerekedtünk, és jó hangulatban utaztuk le a távot. Megérkezve pedig még a lélegzetünk is elállt a látványtól. Egyszerűen leírhatatlan, hogy mit lát, mit érez az ember, mert nincsenek szavak rá: a hideg futkos a hátán a borzalomtól a hatalmas mélységek láttán, de ugyanabban az időben a szíve, lelke csordultig telik. Hogy mivel? Nem tudom, és nem is tudom megfogalmazni: a szépség, a vadság, a veszély, a félelem, a szabadságérzet, a hála - hogy láthatta, a csodálat - valahogy mind-mind benne van abban az érzésben, jól összekeveredve, szétválaszthatatlanul. Mert csodálatosat alkotott az Úr - ismét megbizonyosodtunk efelől, és csodálatosat toldott hozzá az ember - szinte elképzelhetetlen módon: mert minduntalan felmerülnek a kérdések, jó, de hogyan jutottak föl oda az első emberek?, hogyan építettek oda falakat?, hogyan juttatták föl a szükséges alapanyagokat? stb. Persze, leírások, elképzelések és fotók is vannak ezeket a kérdéseket megválaszolandó, mégis ott rejlik a dologban a megfoghatatlan, a csoda, ami által - úgy érzem - ez az egész megteremtődött.

Boró az elején unta, és nem keveset nyafogott, meg indultatott haza minket, de szerintem csak az lehetett a baja, hogy éhes volt, mert evés után minden addigi baja elpárolgott. :) A sziklacsúcsokra épült kolostorokból - ha jól tudom - 5 látogatható, mi a Varlaam kolostort néztük meg egyrészt, mert 3 euró a belépő fejenként (a lányoknak nem kellett fizetni), másrészt az az igazság, hogy nem igazán vágytunk az ortodox templomok belsőinek tüzetes megvizsgálására, harmadrészt pedig a 36 fokos melegben éppen elegendő volt egy kolostor lépcsőinek megmászása. Ez az egy is azonban feledhetetlen élmény volt, új távlatokból láttuk a sziklákat és szakadékokat, és betekintést nyertünk abba is, hogy milyen egy ilyen kis kolostorváros élete. Persze, a "településeknek" csupán kicsi része látogatható, a privát szektorba nem engednek bemenni. És szerzetesekkel (vagy apácákkal?) sem találkoztunk, mert mindenhol világi emberek tevékenykedtek (jegypénztár, ikonbolt, templom stb.) Bár gondolom, ez férfiak kolostora lehetett, hiszen ha női lett volna, nem férfiak lettek volna az említett világi emberek.

Egy érdekes sztorim is van erről a napról. Biztos, mindenkinek ismerős az a - bennünk - keserű szájízt hagyó, amolyan "fekete humorú" vicc-kérdés, hogy: - Mikor lesz a székelyből román? S a válasz: Ha átmegy Magyarországra. Nos, valami ilyesmi volt itt is - bár ez már inkább a vicces kategóriába esik, csak a kérdést úgy kell feltennem: - Mikor lesz az erdélyi magyarból orosz? S a válasz: Ha elmegy Görögországba. :P
Előfordult már addig is, hogy a vendéglőben megkérdezték, hogy ne orosz étlapot adjanak, s amikor a kolostorba mászás előtt megálltunk a képeslapárusnál szétnézni, ő is oroszul szólt hozzánk. Jobban mondva oroszul köszönte meg, hoyg képeslapot vásároltunk. Én is megköszöntem, angolul neki. Lejövetkor szintén visszamentünk oda, mert Borónak föltétlenül olyan képeslap kellett a Meteorákról, ami télen készült, vagyis havas képet akart. Fönt, egy másik kolostornál láttunk olyat, de lent, ennél, nem találtunk, s gondoltuk, szétnézünk tüzetesebben. S amikor a bácsi ismét oroszul szólt hozzánk, szánom-bánom, kissé nyersen-élesen kérdeztem meg, hogy mégis miért beszél velünk állandóan oroszul, miből veszi, hogy azok lennénk?! Meglepődött szegény, a magyarra végképp nem gondolt volna, s bár végül már viccelődösre vettük a figurát, én nagyon hülyén éreztem magam a "kirohanásom" miatt. Aztán találtunk nála havas téli képet, és még kinéztünk egy másikat is, és mindkettőt ajándékba adta nekünk. Restelkedve fogadtam el, jó lecke volt. :(

A visszaúton megálltunk egy útmenti kis boltnál, ahol finom frappét ittunk és fagyit vettünk, majd "hazaérkezve", azaz a környékre, megálltunk Nei Poriban strandolni. A strandon nem készültek fotók, nem vittem ki magammal a gépet. A továbbiakban azonban beszéljenek a képek:

























4 megjegyzés:

Katalin írta...

Ez gyönyörű lehetett!

sedith írta...

Az is volt, Katalin! :) Lenyűgöző, és egyben felemelő. :)

Mónika írta...

Szerintem a lányok szöszkesége miatt gondolhatta rólatok...;)

sedith írta...

Mónika, erre én is gondoltam, de akkor már inkább svéd, vagy egyéb északi.... :D Na, de mindegy is. :)