2015. július 12., vasárnap

Vártúra extrákkal

Amolyan nemtudjukmitcsináljunk-napnak indult. Semmi tervünk nem volt azonkívül, hogy - péntek lévén - kimegyünk a leptokáriai piacra. Valamikor késődélelőtt el is indultunk, majd kiderítettük, hogy pénteken nincs piac Leptokárián - így hihetünk a friss netes infóknak... :P

Majd jött a séta Leptokária bazárutcáján - vásároltunk néhány szükséges apróságot, finom olajbogyót, barackot és dinnyét, és bámészkodtunk.





Aztán jött az ötlet, hogy ha már erre járunk, és amúgyis túl borongós az idő a strandoláshoz, nézzük meg Platamonas várát. Megnéztük. Körbejártuk, gyönyörködtünk a mindenhol előttünk táruló panorámában, megbámultuk a kőfalakat és egyéb építményeket, illetve tátott szájjal néztük, hogy Görögországban fán terem a mák(!!!), miközben néha tövig húztunk nyakunkat a vállunk közé, mert dörögtek az ágyúk, mint Eger várának ostrománál, és sajnos, nem lehetett tudni, éppen melyik irányból érkezik egy-egy ... dörrenés. Bár főleg fentről érkezett, hatalmas robajjal, egy-egy éles fénycsóvát kísérendő. :D Esőt csak néhány cseppet kaptunk - megúsztuk a(z égi)háborút. :)











A továbbiak is ugyanarra az algoritmusra épültek: ha már itt vagyunk....

.... nézzük meg Nei Porit.....

- És éppen elkaptuk a piac farkát, és nem törődve a közben lezúdult esővel meg a továbbra is szemerkélő cseppekkel, bevetettük magunkat a bazárba. Gyümölcs, olajbogyó és fűszerek jöttek haza velünk...


- Találtunk egy kis családi tavernát, aminek a neve is az volt: φαμίλια, azaz Familia. Finom gíroszt és szuvlakit ettünk - az 5 fogást összesen 14 euróért.

... nézzük meg a strandját...

- Szuper, homokos part, éppen hatalmas hullámokkal - Kriszta nem tudott betelni a látvánnyal, a vizes homokban szaladgálás élményével. S persze, ahogy lenni szokott: éppen aznap egyikünk sem vett magára fürdőruhát, hiszen a leptokáriai piacra nem volt miért... Vagyis - csak néztük sóvárogva a hullámokat, irigykedtünk a tengerben lévőkre, és annyival maradtunk. Meg hogy belemostuk lábainkat a tenger szélébe...





... nézzük meg a leptokáriai strandot az Olympian Bay közelében is (merthogy egyszer már fürödtünk Leptokáriában, éppen a második napon, bevásárlás után)...

- Szintén szuper, homokos part, bár a víz szélénél kissé kavicsos is, de az már nem zavaró.  - Ám fürdőruha nincs, így irány "haza".


Otthon - ugyanolyan klassz, hatalmas hullámok, kis móka a part közelében, majd kissé elfajulván a dolgok, a tengernek éppen Kriszta egyik fürdőpapucsára volt szüksége, emiatt pedig három-négy sérülés lett Kriszta lábára, mígnem biztonságosan föl tudott állni, el tudtam kapni. :( Hiába, a kövek élesek voltak, a víz már eléggé sekély, a hullámzás erős, a félelem a tengeri sünöktől szintén, úgyhogy néhányszor elesett a kis drágám. Ezután csak Boróval mókáztunk a vízben várva a hiullámokat, Krisztát semmilyen kérleléssel be nem lehetett vinni többé a vízbe. Ő inkább a parton nyitott egy éttermet, és finom kagylós fogásokat szolgált fel a legfrissebb alapanyagokból: kagylóhéjból, tengeri algából és parti kavicsokból: :) Végül Boró is megunta a hullámok lovagolását, és ő is elfoglalta magát a parton: az én portrémat "rajzolta meg" nagyobb lapos kövekből és apró kavicsokból.

A kb. másfél kilónyi kagylóból, amit Boró és István előző este szedtek, és amit több, mint 1 órán át sikáltam Boró segítségével, finom vacsorát készítettünk görög olajbogyót, fokhagymát és halfűszert, illetve erdélyi paradicsomot és illyei hagymát felhasználva...



Vacsora után nagyot sétáltunk a parton - jó messze elmentünk déli irányban, fagyit ettünk, beszélgettünk, nevetgéltünk, fotózkodtunk, majd jutalmul gyönyörködhettünk a delfinek parádéjában, amit viszont nem tudtam lencsevégre kapni. Egyetlen kis fekete pötty árulkodik a pajkos delfinugrálásról, de nem kivejhető rendesen.








Ahhoz képest, hogy milyen eseménytelennek indult a nap, telepakoltuk mégis élményekkel, látnivalókkal, finomságokkal - sokáig megmarad emlékezetünkben... :)


Nincsenek megjegyzések: