2011. július 21., csütörtök

Nyaralás 2011 - A nagy találkozás

Kissé sűrű volt az életem ezen a héten, s nem mintha most kevésbé lenne az, de muszáj megszusszannom egy kicsit, mielőtt újabb kemény menetbe kapcsolok. :) Úgyis ideje elkezdeni lejegyezni a nyaralásos élményeinket, különben az enyészetnek lesznek ítélve ezek is, mint sok más fontos vagy kevésbé fontos mozzanata az életünknek.

Mint említettem, a lányoknak csupán pedzegettük, hogy majd kirándulni fogunk, de azt, hogy mikor és hová megyünk, csak az indulás napjának reggelén mondtuk el. Így megkíméltük őket a várakozás hosszú időszakától, illetve a csalódástól, ha véletlenül mégsem a tervek szerint alakultak volna a dolgok. Még így is alig győzték kivárni az estét, egész nap csak azt kérdezgették, hogy mikor indulunk már.

  Sikerült elindulni a tervezett időpontban, pontban este 9-kor, bár a délután nem telt olyan nyugisan, pihentetően, ahogyan azt előzőleg elképzeltem. István és a lányok aludtak, de nekem már nem jutott rá időm. Az út során minden rendben volt: nyugodtan hajtottunk, minden sietség nélkül, nem volt túl nagy forgalom, a hőséget is kijátszottuk, a lányok jól aludtak. Boróka megébredt az egyik megállónk alkalmával és falatozott egy keveset velünk, majd csak 2-3 óra múlva aludt vissza, de Kriszta majdnem hajnali hatig egyfolytában húzta a csendest. Kb. fél 7-kor érkeztünk meg Mamaiára, a Hotel Selenába. Mivel a délutáni becsekkolásig jócskán volt időnk (direkt utaztunk így, hogy nyerjünk egy plusz napot:)), lementünk a tengerpartra. Utólag  ez rossz döntésnek bizonyult, de akkor nem tudhattuk. Erről viszont majd a végén írok.

Kissé lemaradtam a többiek után, és próbáltam magamba szívni az élményt, a hangulatot. Ott álltunk a mindenség szélén - parányi homokszemek a tengerhez képest. Én már láttam egyszer a tengert, 13 éves koromban, de akkor természetesen, nem úgy reagáltam, mint most. Akkor is lenyűgözött, most viszont tudtam is, hogy miért.:)

A többieket sem hagyta hidegen a látvány, gondolom, a lányokat pláne nem. Csodálkozva nézték a hatalmas víztömeget, és ujjongva tapasztalták a partmenti szelíd hullámzást, a nedves homok tapintását.



Kissé lekonyult a szánk, amikor megláttuk, hogy a vizet vastag algaréteg borítja, de végül egyedül Kriszta volt az, aki valamennyire idegenkedett tőle. A végére viszont már őt sem zavarta.

Miután megtörtént az első nagy találkozás, visszamentünk az autókhoz, átöltöztünk, és ismét kitelepedtünk a partra. Most már fürödtünk is, habár eleinte szörnyen hidegnek éreztük a vizet. Az első 5 perc után viszont már nagyon kellemesen hűsítő volt. Hiába, előtte több, mint 1 hétig hideg és csúnya idő volt, szükség volt még legalább 1 napra, hogy egyből kellemesnek érezzük a vizet. De másnapra ez már valóban megtörtént; úgy is hívtuk, hogy pisi a víz.:)

A szállodánk a parkoló felől:


És a tenger felől:


Dél körül visszamentünk a szállodába, majd fél 4 körül végre szobát kaptunk. Addigra Boróka már aludt egyet a hallban, úgyhogy friss volt és üde, szó sem lehetett arról, hogy a szobában maradjunk pihenni. Pedig Istvánra és rám, de már Krisztára is igazán ráfért volna! Végül este 7 felé vonultunk vissza, tusoltunk, vacsoráztunk, és   (persze, egyesek:D)  másnap reggelig egyhuzamban aludtunk. Én többször megébredtem, mert irtózatos meleg volt (a légkondit nem mertem bekapcsolni, pedig anélkül elviselhetetlen volt a hőség), ezenkívül a lányok olyan lehetetlen pozíciókban aludtak, hogy én minduntalan az ágy külső tízcentijére szorultam. Borókával később aludtunk el, úgyhogy mi nem is ébredtünk olyan korán. István Krisztával viszont megjárta magát a parton még reggeli előtt.


4 megjegyzés:

Agi írta...

Nagyon jól indult a nyaralás. és gondolom az élmény is milyen jó volt mindannyiotoknak!!!
Alig várom a folytatást....
Mamaian sajna elég algás a viz mi Mangáliára szoktunk menni ott tiszta például.

Ági meg az angyalai írta...

Imádom a Fekete tengert, mert kevésbé éreztem sósnak, mint a többit. Ti hogyan ismeritek a történetet az elnevezéséről, miért Fekete tenger? Kíváncsi vagyok (nekem van egy verzióm de hátha ti mást tudtok).

Kriszta az utolsó képen, mint egy sellő.

És hát messze van ugyan az a tenger tőletek de mégiscsak a határon belül és ezt nagyon nagyon irígylem.

Puszi
Ági ja és várom én is a folytatást.

Veres Izabella írta...

Nagyon klasz nyaralas lehettet az elso napbol mar latni.Jo kis utataok volt, es hat nagyon kellemes is gondolom.Ngayon sokba kerult a tenger?Vgayis a szallas,benne volt a kaja is a jegyekbe?
A csajok latszik hogy mar elso nap elveztek a dolgokat.Ngayon kivancsian varom a folytatast.puszika

Kati írta...

Jaj, de jó olvasni... gyorsan indulok/nék a 2.fejezetet olvasni... :-(
Gyönyörűek a képek! :-)