2015. augusztus 23., vasárnap

Hullámok lovasai

Már olyan távolinak tűnik Görögország, mintha legalábbis tavaly lettünk volna ott. A mostani hűvösebb időben (igaz, én nem hiányoltam, felőlem maradhatott volna továbbra is a 30-35 fok, max. egy kicsi esőnek éreztem szükségét, hogy lemossa a sok lerakódott port... no meg, hogy a kertben is nőjön a termés...) jólesik visszagondolni az ott töltött napokra, a strandolásra, a jó melegre, a langyos estékre.

Sokfelé strandoltunk - bár ezt már írtam: "otthon", Leptokárián, Nei Poriban és Paralia Panteleimonos-on is. Mindig ott, ahol a legkézenfekvőbb volt: ha bevásárolni voltunk, Leptokária déli részén álltunk meg, amikor a Meteoráktól jöttünk, Nei Pori volt a strandmegálló. Az Olimposz után Leptokária Olimpian Bay strandján voltunk, Panteleimonasból hazafelé jövet pedig Platamonas vára tövében, Panteleimonos strandján lubickoltunk. Reggelente meg estefelé pedig otthon, Plakán lovagoltuk a hullámokat. Már amikor voltak hullámok, persze, hiszen sokszor olyan volt a tenger, mint egy pocsolya. No nem olyan piszkos vagy büdös, dehogyis, csak olyan nyugodt. :)

A két kisasszony hozta megszokott formáját: Borót alig lehetett "kiráncigálni" a vízből, a sokadik repetára is repetát kért, úszott, búvárkodott, ugrált - mikor velem, mikor Istvánnal -, Kriszta pedig szerényebb, csendesebb természetéhez híven lubickolgatott, megpróbálkozott az ugrással, de nagyon félt. Amikor nagy hullámo voltak, azt ő is élvezte, és maximálisan kihasználta, ellenben ugyanolyan szívesen elszöszölt a parton is kagylóhéjat, csigát, kavicsot - kincset - gyűjtögetve.



















Nincsenek megjegyzések: