2015. augusztus 3., hétfő

A piac, egy város lelke és tükre

Kétszer voltunk piacon, egyszer Nei Poriban - véletlenül kaptuk el a piac farkát -, majd Litóchoróban: ide kimentünk idejében. A továbbiakban azt a szöveget másolom be, amit az augusztusi Erdélyi konyhába írtam főleg a litóchorói piacról:

A piac, egy város lelke és tükre

Nem véletlenül adtam ezt a címet: meggyőződésem, hogy egy piacon megismerhető, milyen az a város, milyenek a lakosai, jól esik-e oda menni, vagy inkább menekülnénk. Mert ott, ahol mindenki lökdösödik, ha mindenki morcos, ha nem beszélnek szépen a vásárlóval, ha nincs alkudozási lehetőség – oda nem szívesen megyünk. Ellenben ha ránk mosolyognak, ismeretlenül is beszédbe elegyednek velünk, ahol lesik a vásárló kívánságát, ráadásként még a kezünkbe is nyomnak egy-két apróságot, amolyan ajándékként, ott szeretünk lenni, és jól érezzük magunkat. És akkor tudjuk, hogyha kimennénk a városba ugyanezzel találkoznánk szembe. Mert ezt tapasztaltam múlt hónapban, amikor görögországi utunk során többször tévedtünk egy-egy helyi piacra. Csodálatos helyek voltak, elvarázsolt a szép színes áruk sokasága, forrt a levegő nemcsak a hőségtől, hanem az emberek és illatok kavalkádjától is. Hangulatos, hangos piacok voltak, az áruk egy része olyasmi volt, ami nálunk is megtalálható ebben az időszakban, de láttam olyasmit is, ami nálunk nincs, vagy legalábbis nem ilyen formában, kivitelezésben történik. Az eladók közvetlenek voltak, ha tanácstalanok voltunk, pl. halvásárlásnál, szívesen felvilágosítottak, a legjobb portékát árulták, és mindig kaptunk ráadást is a kimért, kifizetett adagra. Ha egyebet nem is, de két hagymát, egy fél csokor petrezselyemzöldet meg egy kis nyuszisimogatást mindenképpen!


Az Olimposz hegység lábánál, ahol az Enipeasz folyó kitör a sziklák fogságából, és mintegy felszusszanva folytatja rövid útját a tenger felé, ott fekszik Litóchoro városkája. A mintegy 7000 lelket számláló városka nemcsak nyáron kedvelt turistaközpont, mert a hegyek szerelmesei főszezonon kívül is látogatják. A hozzá tartozó Plaka vagy Plaka Litochorou nevű falucska által tengerparti strandja is van. A hegy lábánál megbúvó város teljesen mediterrán hangulatú szűk, kövezett utcácskáival, sikátoraival, gyönyörű kilátásával az Égei- tengerre és az Istenek hegyeként is ismert Olimposzra egyaránt. Lakosai nyugodtak, nem láttam siető, lótó-futó embereket, a pillanatnyilag rájuk nehezedő nehézségek közepette is megőrizték a derűt, a mosolyt arcaikon. Előzékenyek, a sofőrök nem dudálnak idegesen a tétovázó idegen rendszámra, s ha valamit nem találunk, vagy bármiért megszólítjuk őket, szívesen válaszolnak, útbaigazítanak. A piacon ugyanezzel találkoztunk; a hőség ellenére is nagyon jó volt ott sétálni, bámészkodni, fényképezni, csodálkozni, azaz a lüktető görög élet részesévé lenni. 

Nei Pori: 











Litóchoro:















Az görög piaci árakról (de az áruházakra is érvényes): nagy általánosságban azt mondhatom, hogy kb. annyi, mint nálunk. De volt, ami jóval olcsóbb volt, és volt, ami jóval drágább. A gond csak az, hogy ők 800-1000 euróból kell, hogy gazdálkodjanak, mi pedig 200-300-ből fizetünk ugyanannyit egy-egy termékért... :S

Nincsenek megjegyzések: