A piac, egy város lelke és tükre
Nem véletlenül
adtam ezt a címet: meggyőződésem, hogy egy piacon megismerhető, milyen az a
város, milyenek a lakosai, jól esik-e oda menni, vagy inkább menekülnénk. Mert
ott, ahol mindenki lökdösödik, ha mindenki morcos, ha nem beszélnek szépen a
vásárlóval, ha nincs alkudozási lehetőség – oda nem szívesen megyünk. Ellenben
ha ránk mosolyognak, ismeretlenül is beszédbe elegyednek velünk, ahol lesik a
vásárló kívánságát, ráadásként még a kezünkbe is nyomnak egy-két apróságot,
amolyan ajándékként, ott szeretünk lenni, és jól érezzük magunkat. És akkor
tudjuk, hogyha kimennénk a városba ugyanezzel találkoznánk szembe. Mert ezt
tapasztaltam múlt hónapban, amikor görögországi utunk során többször tévedtünk
egy-egy helyi piacra. Csodálatos helyek voltak, elvarázsolt a szép színes áruk
sokasága, forrt a levegő nemcsak a hőségtől, hanem az emberek és illatok
kavalkádjától is. Hangulatos, hangos piacok voltak, az áruk egy része olyasmi
volt, ami nálunk is megtalálható ebben az időszakban, de láttam olyasmit is,
ami nálunk nincs, vagy legalábbis nem ilyen formában, kivitelezésben történik.
Az eladók közvetlenek voltak, ha tanácstalanok voltunk, pl. halvásárlásnál,
szívesen felvilágosítottak, a legjobb portékát árulták, és mindig kaptunk
ráadást is a kimért, kifizetett adagra. Ha egyebet nem is, de két hagymát, egy
fél csokor petrezselyemzöldet meg egy kis nyuszisimogatást mindenképpen!
Az Olimposz
hegység lábánál, ahol az Enipeasz folyó kitör a sziklák fogságából, és mintegy
felszusszanva folytatja rövid útját a tenger felé, ott fekszik Litóchoro
városkája. A mintegy 7000 lelket számláló városka nemcsak nyáron kedvelt
turistaközpont, mert a hegyek szerelmesei főszezonon kívül is látogatják. A
hozzá tartozó Plaka vagy Plaka Litochorou nevű falucska által tengerparti
strandja is van. A hegy lábánál megbúvó város teljesen mediterrán hangulatú
szűk, kövezett utcácskáival, sikátoraival, gyönyörű kilátásával az Égei-
tengerre és az Istenek hegyeként is ismert Olimposzra egyaránt. Lakosai
nyugodtak, nem láttam siető, lótó-futó embereket, a pillanatnyilag rájuk
nehezedő nehézségek közepette is megőrizték a derűt, a mosolyt arcaikon.
Előzékenyek, a sofőrök nem dudálnak idegesen a tétovázó idegen rendszámra, s ha
valamit nem találunk, vagy bármiért megszólítjuk őket, szívesen válaszolnak,
útbaigazítanak. A piacon ugyanezzel találkoztunk; a hőség ellenére is nagyon jó
volt ott sétálni, bámészkodni, fényképezni, csodálkozni, azaz a lüktető görög
élet részesévé lenni.
Nei Pori:
Litóchoro:
Az görög piaci árakról (de az áruházakra is érvényes): nagy általánosságban azt mondhatom, hogy kb. annyi, mint nálunk. De volt, ami jóval olcsóbb volt, és volt, ami jóval drágább. A gond csak az, hogy ők 800-1000 euróból kell, hogy gazdálkodjanak, mi pedig 200-300-ből fizetünk ugyanannyit egy-egy termékért... :S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése