2015. július 16., csütörtök

Nem Görögország ...

... jutna eszébe először senkinek sem az alábbi képekről, le merem fogadni! :)

Pedig ez is Görögország, és nekünk, erdélyieknek szinte hihetetlen, hogy tenger és hegy lehet ennyire közel egymáshoz, hogy egyikről a másikat is látod. Ezért oly kedves, szép a szemnek ez a táj.

Egy szombat délelőtti kisebb szívinfarktus után, amikor Kriszta engedélyt kapván arra, hogy kimehessen a szobából, kissé túlértelmezte a "ki" fogalmát, és meg sem állt a beach-báron túli strandig (megjegyzem nem tel el 2 perc, hogy mi is követtük, de mi az autó felé mentünk, ő meg más irányba, mi ezt nem tudtuk, és hiába mentünk aztán le a partra keresni őt, már nem láttuk), talán nem csoda, hogy teljesen elment a kedvünk a strandolástól. Istvánnál a megkönnyebülést felháborodás követte, ám amikor az egész napos bentülést helyezte kilátásba a lányoknak, közbeszóltam, és azt mondtam, nem megyek haza. Bárhová, csak ne üljünk bent. Pillanatok alatt megszületett a döntés, de ahhoz először mégiscsak vissza kellett menni a szállásunkra: szükség volt néhány olyan holmira, amire a strandon nem lett volna... Túracipő, vastagabb ruhák, víz és némi harapnivaló került a csomagba, és már kacskaringóztunk is fölfelé az Olymposz szerpentinjein. Kriszta egyszerűen tudomásul vette a programváltást - a nap folyamán aztán többször beszéltünk is arról, hogy mennyire megijesztett, Boró viszont nagyon sokáig békétlenkedett még. De aztán szép lassan föloldódott és becsületére legyen mindkét leányzónak, jól bírták a közel három órás, nem is túl egyszerű tereptúrát az Enipeasz völgyében. Igaz, Zeusz kádját és a belezúduló kis vízesést végül nem láttuk, mert gyanítom, egy bizonyos pontnál a nem megfelelő irányba tértünk el, de azért gyönyörű volt a szurdok, sok szép másik vízesést láttunk, sziklákat másztunk, ösvényeken kanyargóztunk, és kárpótlásul Dionüszosz forrását láttuk. A kanadaiak (egy indiai származású fiú, és egy keleti szemvágású lány), akikkel találkoztunk az úton, és Litóchoro felöl jöttek fölfelé, egy másik nagy vízesésről is beszámoltak,  ahol fürdeni is lehet, de Istvánnak már nem volt kedve tovább menni, tehát egy darabig csak hármasban folytattuk az utat. Végül annyira eldurvult a terep, hogy egyedül nem vállaltam a továbbmenést, főleg attól tartván, hogy túlságosan kinyiffanunk, és még a visszaút is ránk várt...

A túráról való visszaérkezés után falatoztunk egyet a parkolóban, majd fölmentünk az 1100 m magasan lévő Prioniába, ami a végállomás az autók számára, de csak éppen körülnéztünk egy kicsit, és már indultunk is vissza. Egy leptokáriai gíroszozás után a leptokáriai Olympian bay strandjánál álltunk meg, és a várva-várt beach-eléssel fejeztük be a napot.

UI. Még valamikor otthon elképzeltem, hogy az Olymposzos túránkról szóló bejegyzésemnek valami hangzatos címet adok, valami olyasmit, hogy Az istenek hegyén, vagy Látogatóban Zeusznál, vagy valami, de kedves családom áthúzta ezt a tervemet, ugyanis egész úton poénkodtak a Zeusz kádjával, cifrábbnál cifrább részletekkel toldogatva meg a "legendát". Nem részletezem túlságosan, elég ha egy annyit írok le, hogy a lányok szerint (de István is jó cimborájuk volt a hülyéskedésben) biztos Zeusz állította elő az első buborékos vizet, amikor beleeresztett néhány hangosat abba a bizonyos kádba - szóval gondolom sejthető a dolgok kimenetele. :))))))))))

Kilátás a tengerre

Kilátás a tengerre Boróval


Ködbe burkolóznak az istenek...

Dionüszosz templománál ... 



Elindultunk a 20 perces sétaútra ...

...ami aztán majdnem 3 órás, közepes nehézségű túra lett... 
tájkép

Ezen a hídon nem kellett volna átmenni... jobbra kellett volna térni előtte

Itt még eléggé víg. volt..

Leérkezünk Dionüszosz forrásához

Mint Atlasz tartja kezén a világot...

tájkép



A végső ponton...

Jaj, fényképezz már, és induljunk vissza, Apu vár! :P

A nagy beach-elő: kagyló- és kavicsgyűjtögetés közben

Vízimüttymütty: még mindig és továbbra is

A kis hableány

Mint egy hattyú, úgy kukkant alá folyamatosan :))

Kriszta is belejött aztán...

Lányok, indulás! 



1 megjegyzés:

Katalin írta...

Nagyon szép helyeken jártatok, de a kis incidensért nem irigyellek benneteket! Szerencsére minden jóra fordult :-)